2015. március 28., szombat

Elmélkedjünk- A trollok, avagy hétköznapi szörnyek a mesében

Sziasztok!

Elsősorban most nem a blogolással kapcsolatos trollokról szeretnék írni, gondolkodni és gondolkodásra serkenteni embereket akik olvasnak, vagy csak ide tévednek, hanem a hétköznapi fiatalok, tinédzserek életébe beférkőző ilyen emberekről akarok pár szót ejteni, mert olvastam pár dolgot mostanában, ami ösztönzött erre. Láttam egy videót: egy amerikai műsornak a végén sztárok olvasnak fel tweeteket, amiket a trollok írtak nekik. Durva dolgok hangzanak el, soknál csak néztem... de volt egy videó, amit egy amerikai iskola készített ennek a műsornak a mintájára, ahol hétköznapi diákok tették ugyanezt. A legvégén majdnem elsírtam magam mikor egy kislánynak valaki azt tanácsolta, hogy ölje meg magát...
Mi fájdalmasabb annál ha Téged magad bántanak? Ha olyasvalakit bántanak, akit szeretsz. Legyen az a barátod, a barátnőd, a családtagod, gyermeked, akárki akivel törődsz. Sajnos nem tudom felfogni azoknak az ... embereknek... a gondolkodásmódját akik garázdálkodnak a neten, unalmuknak vagy talán a saját nyomorúságos életük miatt másokra vetítik ki a sok rosszat ami érte őket, vagy itt élik ki a lelki nyomorukat, és másoknak okoznak ezzel fájdalmat. Mivel mindannyian mások vagyunk, van aki ezt könnyen viseli, legyint, és ennyi, de van akit ez bánt, van akinek ez lelki sérülést okoz, fájdalmat, napok-hetek önmarcangolását, hiszen egy fejlődő ember, egy tinédzser vagy fiatalabb felnőtt még más mint egy tapasztaltabb, idősebb ember. A sztárokat sok atrocitás éri, de ezt ők választják, amikor amellett a hivatás mellett döntenek, hogy színészek, énekesek, vagy akár csak szimplán közszereplők lesznek, beilleszkednek a médiamozaikba, akaratlanul is de vállalják,hogy tárgyai lesznek a savas megjegyzések célkeresztjének és a bulvárnak.

Szerintem nem is néz ki úgy!  A videó elérhető itt



De mivel érdemli ki ezt, egy sima mezei, hétköznapi ember? Egy tinédzser, egy fiatal aki csak felkel, tanul, iskolába megy, éli az életét próbál megfelelni az elvárásoknak, a szüleinek, magának és mindenkinek. Jönnek ezek a nyomorék ( elnézést de ez a véleményem), lelki sérült ,,izék", akik twitteren, facebook-on, egyéb felületeken beszólogatnak, sértegetnek, bántanak,és ez is bántalmazás, nem csak a fizikai megnyilvánulások. Nem lehet mindenki 40 kg vasággyal, nem lehet mindenki olyan szép és okos mint ők.. nem lehet mindenkinek olyan csodás élete, hogy minden hétvégén lerészegednek és azzal menőznek, hogy a neten verik magukat a szuper király életükre és népszerűségükre. Ne máson éljék már ki magukat. Ha Te ilyen vagy, nézz magadba, fejezd be. Ha nem tudsz másnak jót mondani, maradj csendben- ez az én filozófiám. Van egy x a képernyő sarkában, ott lehet nyomni egy klikket, és ne bántsd a másikat. Aztán meglátjuk mi lesz 10-15 év múlva, hol lesz a nagy menőség? Ajaj, na majd meglátjuk.
Ugyanez az életben is így van, inkább hagyd a másikat, de ne piszkáld már. Sajnos a gyerekek gonoszak. Jól emlékszem még, mikor melegítőnadrágban mentem iskolába, amit ajándékba kaptam és Micimackós volt. Szerettem Micimackót, a Disney meséket, ez nem hinném így visszagondolva sem,.hogy ciki egy kislánynál 7-8 évesen..  ,,Urambocsáss" alsó osztály másodikba jártunk. Kinevettek a menő cuci cicák, mert de gáz, hogy a Hajni melegítőbe jött iskolába. Egy másodikos kisgyerek, utólag visszagondolva nagyon durva...és ha hiszitek ha nem, nem mentem többet melegítőben és nagyon bántott, itt vagyok huszonéves fejjel, és még emlékszem rá, durva .. nem? Ez csak egy kis bolondság, de mégis emlékszem rá. Mindenkit érnek ilyenek kicsiként, nyilván nem az ekkora mértékű gonoszkodásról beszélek, de példának ez is elég.
 Aztán itt jön a képbe a kérdés: hogy nevelik a szülők a gyerekeket, hogy ennyire gonoszak lesznek, mikor még az ártatlanság tojáshéja a popsijukon kellene,hogy legyen? Nem értem, annyit tudok, ha én ezt tapasztalom a gyermekemnél,először is nagyon elszomorodok, másodszor megpróbálom megértetni vele, hogy ezt nem kellene. Mi a megoldás? Na megoldás az nincs, ahogy elnézem. Meg kell tanulni kezelni ezeket a gonosz embereket. Az a baj, hogy a felnőtt életben is ott lesznek, de legalább nem ilyen kicsinyes módon a virtuális álarcuk mögé bújva, így szembeszállhatunk velük és megvédhetjük magunkat, mert lelkileg az is nagy erőt ad, ha kiállsz magadért. ÁLLJ KI MAGADÉRT! Kerüld az ilyen észharcosokat, ha pedig rákényszerülsz a társaságukra, akkor se hagyd magad, nem szabad mindig konfliktuskerülőnek lenni, mert hosszú távon felemészthet. Én inkább kimondom az ilyen embereknek a véleménye, mintsem eltűrjem a sértéseiket. Persze kulturált módon.. nem kell lealacsonyodni hozzájuk!

Nektek mi a véleményeket? Meg lehetne oldani ezt valahogy a fiatalok szintjén?


                                                            Puszillak titeket: Hajnitok



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése